Az ősi csillagászok agyagtáblai feljegyzése szerint, lassul a föld forgása

2016. december 18., vasárnap

A bolygónk egy teljes fordulati ideje minden évszázadban növekszik, a súrlódás által okozott ár-apály jelenség miatt.

Az ősi csillagászok munkája arra utal, hogy a Föld forgása lassul – noha, nem annyira, mint azt a tudósok korábban vélték.

Egy új tanulmány szerint, ami a csillagászati megfigyeléseket kr.e.750-ig vezeti vissza, egy szoláris nap hossza, vagyis, amíg földünk egy teljes fordulatot tesz, 1.8 milliszekundummal nő minden évszázadban. A tudósok tudták, hogy a bolygó forgása lassul, a súrlódás okozta ár-apály jelenség miatt, mivel a hold gravitációja a nagy mennyiségű vizet berántja. Mindamellett, az ár-apályhatás mérések arra utalnak, hogy a bolygó forgás lassulásának 2.3 milliszekundumnak kellene lenni évszázadonként, egy kicsivel több, az új kutatások szerint.

Évszázadok alatt a 2.3 és az 1.8 milliszekundum közötti különbség, látszólag jelentéktelennek tűnhet, mondta Leslie Morrison, aki a Királyi Greenwich Obszervatóriumnál dolgozott közel 40 évig. De a milliszekundum törtrésze fontos lehet annak megértésében, hogy a Föld alakja megváltozott a legutolsó, 12 ezer évvel ezelőtti formájához képest, mondta Morrison a Living Science-nek adott nyilatkozatában.

Ősi feljegyzések

Morrison és kollégái évtizedek óta a Föld forgásának mérésén dolgoznak. Az új tanulmány, talán a legátfogóbb munka, mondta Morrison, főleg azért, mert az ősi babilóniak nagyon jók voltak az ilyen megfigyelések lejegyzésében.

Kr.e. 720-ban ez a civilizáció a mai Iraq területén élt, és megfigyeléseiket agyagtáblákra jegyezték le, egy írott nyelven, az úgynevezett ékírással. Amikor a régészek az 1800-as években, a babiloni romoknál megtalálták a táblákat, addigra a nyelv sajnos már kihalt, és évtizedekbe telt, amíg megfejtették az eredeti táblákat.

A mai Föld kutatók szerencséjére, ezen táblák némelyike napfogyatkozásokról írt feljegyzéseket tartalmazott, különösen, azokról, amikor a hold a nap és a Föld között áll, így árnyékot vet a bolygónkra. Az ilyen fajta napfogyatkozások nagy hatást gyakoroltak az ősi csillagászokra, mondta Morrison. Ezek az események az ár-apály mozgását is felerősítették egy kissé, mivel a Föld, hold és nap közötti egybeesés erősebb húzóhatást fejtett ki a bolygóra és az óceánok vizére.

„A teljes napfogyatkozási leírások rendkívül grafikusak”, mondta, beleértve azokat, „Amikor a nap hirtelen éjszakába fordul és feltűnnek a csillagok.”

A kutatók begyűjtöttek napfogyatkozási megfigyeléseket az ókori Kínából, Görögországból és az arab régióból is. A napfogyatkozások időbeli leírása, azonban ellentmond a számításoknak, mert, amikor a napfogyatkozásnak ár-apálysúrlódást kellett volna kiváltania, egyedül ez magyarázná a bolygó forgásának lassulását. Kr.e. 720-ban, mondta Morrison, a különbség körülbelül 7 óra volt, aközött, amit az agyagtáblák jegyeztek le, és, amit számítások alapján az árapály modellek jósoltak volna.

„Ez az eltérés azt mutatja, hogy a Föld mekkorát változott ebben az időszakban”, mondja Morrison. A különbségből kiindulva, a csapat kiszámolta, hogy az évszázadok során milyen hosszúak voltak a napok. Munkájuk eredményét ma tették közzé (december 6.-án), a Királyi Egyesület Közleményében.

Geofizikai paraméterek

Az, hogy a Föld forgási ideje egy ezred milliszekundummal kevesebb, azért fontos, mert ez a szám elmond valamit arról, hogy a bolygó alakja, hogyan változott, mondta Duncan Agnew, a San Diegoi, California Egyetem geofizikusa, aki nem vett részt az új tanulmány elkészítésében.

A legfontosabb változás Kr.e. 720 óta, az utolsó jégkorszak befejezéséhez kapcsolódik, mondta Agnew. A bolygó olyan, mint egy memória matrac, fokozatosan újjáéledt, ahogyan a jég visszahúzódott. A gleccserek 12 ezer évvel ezelőtt húzódtak vissza, de a Földnek idő kellett arra, hogy a jég súlyától megszabadulva visszanyerje a formáját. Az alak formálódás megváltoztatja a Föld forgását, change in shape alters Earth's rotation csakúgy, mint a korcsolyázó, aki azzal változtatja forgási sebességét, hogy a karját kitárja, vagy behúzza.

A forma változás mértékének meghatározása megkívánja a centrifugális erő pontos sebességének ismeretét, ez, más, egyéb geofizikai számítással együtt kulcsfontosságú, mondta Agnew a Live Science-nek. Például, amikor a tengerszint változását mérik, akkor a klíma-kutatónak képesnek kell lennie a földi változásokkal kapcsolatos számításokat is elvégeznie.

„Ez az adat egy másfajta ismeret-anyagot at”, - mondta Agnew.

Morrison és kollégái az 1750 óta összegyűjtött adatokat használták a hold fedés esetén is, vagy, amikor a hold elhaladt egy csillag előtt, elhalványítva ezzel a fényét. A Föld forgásában beállt változás, valószínűleg, mélyen, a Föld középpontjában lévő folyékony vasmag liquid-iron core deep in the center of the Earth, dinamikájában bekövetkezett változásnak köszönhető, mondta Agnew.

Ez, egy kicsit száraz témának tűnhet, mondta Agnew, ha nem lenne megdöbbentő az a tény, hogy ezeket a számításokat lehetetlen lett volna elvégezni, ha a több ezer évvel ezelőtt élő embertársaink nem érezték volna szükségét annak, hogy rögzítsék a csillagászati eseményeket.

„2500 évvel ezelőtt, a mai Iraq területén élő emberek agyagtáblákra jegyeztek le dolgokat. Nem gondolták volna, hogy 2.500 évvel később valaki, ezt papírra veti és tanulmányt ír a Föld forgásáról”, mondta Agnew. Ezek az agyagtáblák elvesztek, eltemették őket, csak azért, hogy a jövő Homo sapiens, vállalkozó generációja felfedezze.

"Lenyűgöző, hogy ez az információ egyáltalán létezik," mondta Agnew.

tudomány érdekes érdekesség


Megtekintések száma: 684934


Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet