Ősi űrpor a városi házak ereszcsatornáiban

2016. december 18., vasárnap

Kozmikus port gyűjtöttek össze egy városi háztetőről

Joh Larsen, makacs elszántsággal vált a városi háztetők ereszcsatornáiba, az űrből érkező részecskék, űrszemét begyűjtőjévé, melyek keletkezési ideje még arra az időre nyúlik vissza, amikor még a napunk is csak bébi volt. És, végül, a több éves munkája kifizetődött, mert sikerült meggyőznie a Brit planetárium tudósait, hogy tanulmányozzák az összegyűjtött anyagot.

2011-ben, Larsen, megkereste Matthew Genget, az Imperial College Londonban, azzal a tervével, hogy űrpor részecskéket keressenek, valószínűtlen helyeken. Noha, olyan kiemelt helyekre gondolt, mint az állatkert, ami ember által bepiszkolt környezet volt, ez az akadály nem rettentette el Larsent.

„Ez az ember amatőr tudós volt, Norvégiában jól ismert jazz-zenész, akit nagyon érdekelt ez az egész, és elkezdte összegyűjteni az összes törmeléket”, mondta Genge. Mindenfelé gyűjtött törmeléket, Oslo, Párizs és Berlini háztetők ereszcsatornáiban, majd a részecskékről fényképeket küldött Gengenek, és pesszimizmusa ellenére, hogy Larsen valaha is talál valamit, végül aranybányára akadtak.

Most már, Genge segítségével, a pár, űrszemét százait azonosította, melynek eredete a Naprendszer születésére nyúlik vissza. Larsen a Project Stardust-ban dokumentálja a mikrometeorite felfedezéseit.

„Képzeljen el valakit, aki minden héten képeket, vagy valamit küld Önnek, és minden alkalommal, amikor ránéz, azt mondja, hogy ’nem, nem, ez nem az’, aztán 5 év elteltével ránéz egy képere, és ott van az, amit keresett, … ez az a pillanat, amikor azt mondja, ’te Úristen!’, jobban oda kellene figyelni erre a fickóra!”, tette hozzá Genge.

„Rengeteg munkát fektetett bele. 300 kg ereszcsatornai üledéket nézett át. Ez, elég hihetetlen.”

Amint azt a Geológia, című tudományos folyóíratban is publikálták, a duó 500 porszemcsét azonosított, ami aszteroidákból, vagy üstökösökből származott. De, ezek a szemét között talált kozmikus leletek még csak a kezdet volt, a kutatás feltárta, hogy az űrpor folyamatosan, ebben a pillanatban is hullik a fejünkre, így, újabb réteget létrehozva bolygónkon, hogy jobban megértsük annak építőköveit.

Naprendszerünk tele van az aszteroidák és üstökösök ütközése során felszabadult porral. A legszembetűnőbb jele, hogy a Földet eltalálja az űrpor, az a meteor zuhany, ami a felső légkörben kigyullad, a Föld körül kering, mintegy, bolygóközi csavargók által hátragyagyott por. Azonban sok apró részecske átjut a légkörön, és „hullócsillagként”, fényes villanásokat hagyva maguk után, teljesen elégnek. Az utazásuk így hirtelen véget ér, mintegy fényes glóriával övezett láng.

„Ezek az, ereszcsatornai üledékben talált részecskék, szinte, biztos, hogy nem meteor zuhannyal érkeztek, mivel túl gyorsan, 30 km/mp-kénti sebességgel hullottak alá, és ez a Föld légkörében teljesen elpárologna,” mondta Genges.

Úgy gondoljuk, hogy az ereszcsatornákban fellelhető űrpor, alacsonyabb sebességgel, 12 km/mp-es, sebességgel érkezett a Földre, ahol a légkörben ugyan felmelegedtek, de túljutottak azon és a Földre zuhantak. A méretük a 0,3 mm körül van, valószínűleg ezek voltak a leggyorsabb porszemcsék, amelyek túljutottak a belépési utáni forró levegőben, - jegyezte meg Genges. Az 500 elemzés révén, a kutatók úgy találták, hogy egy részük aszteroidákból, a többi pedig üstökösből származik.

„Úgy véljük, hogy azon porszemecskék, amelyek üstökösből származnak, egy kissé eltérnek azoktól, amelyek aszteroidákból származna, mivel azok szénben gazdagabbak. Ugyanakkor, azok, amelyek aszteroidákból származnak, hasonlóak a meteoritokhoz, mivel, azok is aszteroidákból származnak”, tette hozzá.

Az ereszcsatornákban talált részecskék szétválasztása a szennyeződéstől nem könnyű feladat, de a kutatók rátaláltak a részecskék egy fontos előnyére, - nevezetesen, hogy a bennük lévő ásványok mágnesessé teszi őket. A mikroszkóp alatt mágnesesen leválasztják a szennyeződést, így szabadon téve az űrpor részecskéket.

„Ezek a részecskék nagyon hasonlítanak a mély tengeri üledékben talált kozmikus porhoz”, mondta Genges. „A fő különbség az, hogy ezek nagyon fiatalok. Mivel ezek nagy részét lakóházak tetején, vagy ereszcsatornájában találták, amelyeket legalább 3 – 5 évenként kitakarítanak, ezért tudható, hogy ezek a részecskék az elmúlt 5 évben érkeztek a Földre. Míg azokat, amelyeket a tengerfenéken találtak, azok, akár 50 ezer évesek is lehetnek. Ezek azoknak egy mintája, amelyek gyakorlatilag ma érkeznek a Földre.

Mivel ez az űrpor az elmúlt 5 évben érkezett a Földre, a kutatók arra következtetnek, hogy a Földre hulló naprendszeri por összetétele megváltozott az elmúlt pár millió évben. A városokban talált por kevesebb kristályt tartalmaz, mint az, amit az Antarktisz több millió éves jegében lévő, de nagyon hasonló ahhoz, a kozmikus porhoz, ami a középkorban hullott alá.

Az Imperial College London sajtóközleményében kiadottak szerint, a kutatók úgy vélik, hogy a porszemek szerkezetében történt változások a Naprendszer bolygóinak, a több millió év alatti orbitális változására vezethető vissza. Az enyhe gravitációs zavarok valószínűleg megváltoztatják a bolygóközi por pályáját, ezáltal, amikor elérik a Föld légkörét, akkor különböző sebességgel és szögben érkeznek és hullanak alá. Ezek a kismértékű változások befolyásolhatják, hogy milyen légköri hő éri belépéskor, ami a részecskék nagyságára van hatással a talajra érkezéskor, ami viszont a bennük lévő kristályok alakját befolyásolják a mikroszkopikus szemcsékben.

Röviden, ezek, az apró, kozmikus porszemcsék, hihetetlenül sok információt hordoznak a bolygók pályájának állapotáról, amikor elérik a Földet, ugyanakkor, ők a Naprendszerünk keletkezésének apró, megkövesedett maradványai, amelyekből a napunk és a bolygóink kialakultak.

„Az üstökösök és aszteroidák tényleges anyagának nagyon hosszú a történelme, visszanyúlik a Naprendszerünk születésére, négy és fél millárd évvel ezelőttre”, mondta Genges.

Amikor Oscar Wilde megírta a híres idézetét: „Mi mindannyian a csatornában élünk, de néhányunk a csillagokat figyeli”, még nem is sejtette, hogy egyszer egy norvég amatőr tudós a csatornában keresi majd a csillagport.

tudomány érdekes


Megtekintések száma: 714844


Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet